A légzés hatása a gyermekek fejlődésére

Dr. Yosh Jefferson a Mouth breathing: adverse effects on facial growth, health, academics, and behavior című tanulmányában az alábbi megállapítást tette: „Az egészségügyi dolgozók túlnyomó többsége nincs tisztában a felső légutak eldugulásának (szájlégzés) az arc normál fejlődésére és a fiziológiai egészségre gyakorolt negatív hatásával. Azoknál a gyerekeknél, akik szájlégzése kezeletlen marad, hosszúkás és keskeny arc, keskeny száj, magas szájpadív, malokklúzió, ínymosoly, és az arc számos további kellemetlen tulajdonsága alakulhat ki.”

 

Ugyanezen tanulmány az alábbiakat is tartalmazza: „Ezek a gyermekek éjszakánként nem alszanak jól a bedugult orrjáratok miatt, az alváshiány pedig negatívan hathat a fejlődésükre és az iskolai teljesítményükre. Ezen gyermekek közül sokakat félrediagnosztizálnak figyelemzavarral (ADD) és hiperaktivitással.”

 

„Fontos, hogy a teljes orvostársadalom (egyaránt beleértve a felnőtt és a gyermek fogorvosokat) tisztában legyen a szájlégzés vizsgálatának és diagnosztizálásának hangsúlyosságával felnőtteknél, valamint gyerekeknél (már 5 éves kortól) egyaránt. Ha a szájlégzést elég korán sikerül kezelni, az arc és a fogak fejlődésére gyakorolt negatív hatásai, valamint az ehhez kapcsolódó egészségügyi és szociális problémák mérsékelhetővé, valamin akár vissza is fordíthatóvá válnak.”

 

Jefferson Y. Mouth breathing: adverse effects on facial growth, health, academics, and behavior. Gen Dent. 2010 Jan-Feb;58(1):18-25; quiz 26-7, 79-80.

 

A Buteyko breathing courses for Children kurzussal kapcsolatos további információk itt érhetők el: https://360akademia.hu/oxa-children-course/

 

Rendszeres szájlégzés előfordulása gyerekeknél

 

Tanulmányi eredmények arra utalnak, hogy a gyerekek több, mint 50%-a rendszeresen a nyitott száján keresztül veszi a levegőt. Ez gyengébb alvásminőséghez vezethet, negatívan hathat a tanulmányi eredményekre, valamint káros hatással lehet az arcszerkezetre és a fogakra is. Rendkívül fontos, hogy a gyerekek az orrukon át lélegezzenek, a nyelvük pedig eközben a szájpadláson pihenjen.

  1. A 2012-ben az International Journal of Pediatrics folyóiratban publikált tanulmányban a krónikus szájlégzés arcszerkezetre gyakorolt hosszú távú hatásait vizsgálták, megjegyezve, hogy ez a látszólag ’ártalmatlan’ szokás valójában azonnali és/vagy rejtett összefüggő hatásokat vált ki számos „fiziológiai és viselkedésbeli funkció” terén. A tanulmány készítői még azt is megemlítették, hogy a rendszeres szájlégzés összefügghet a hirtelen csecsemőhalál szindrómával.

Trabalon M, Schaal B. It Takes a Mouth to Eat and a Nose to Breathe: Abnormal Oral Respiration Affects Neonates’ Oral Competence and Systemic Adaptation. International Journal of Pediatrics. 2012. (207605 ):10 pages

 

  1. Egy 23.596 lakossal rendelkező városban véletlenszerű mintavétellel statisztikai kalkulációk alapján választottak ki 370 gyermeket. A klinikai felmérés alapján a kutatók megállapították, hogy a tanulmányba bevont gyerekek 55%-a szájlégző.

J Pediatr (Rio J).2008 Sep-Oct;84(5):467-70.

 

  1. Egy másik tanulmány során a gyerekek körében a szájlégzés előfordulása 53,3% volt. Nem volt megfigyelhető szignifikáns eltérés nem, életkor és légzéstípus terén. A szájlégzés növelte továbbá az arcszerkezet elváltozásának kockázatát, ide értve az ajkak nem teljes összezáródását, a beesett szemeket, a magas szájpadlást, a nyitott harapást, a hipotóniás ajkakat és a szemek körüli karikákat.

Brazilian Journal of Otorhinolaryngology. Volume 72, Issue 3, May–June 2006, Pages 394–398

 

  1. Annak érdekében, hogy megállapítsák a szájlégzés gyakoriságát általános iskolás korú gyerekeknél (6-9 év között), portugál kutatók 496 kitöltött kérdőívet szereztek be a gyerekek szüleitől. Ezek vizsgálata során azt találták, hogy a tanulmányban érintett gyerekek 56,8%-a szájlégző.


Felcar Jm, Bueno Ir, Massan Ac, Torezan Rp, Cardoso Jr. Prevalence of mouth breathing in children from an elementary school. Cien Saude Colet.2010 Mar;15(2):437-44.

 

  1. Egy 150 gyerek (életkor 8-10 év között) bevonásával végzett másik tanulmány során két tesztet hajtottak végre annak meghatározására, hogy egy gyerek száj-, vagy orrlégző:
  • 1. teszt: gőz légzése egy tükörre
  • 2. teszt: víz szájban tartása csukott szájjal 3 percen keresztül

Az eredmények azt mutatták, hogy a szájlégzés előfordulása 53,3% volt. Nem volt megfigyelhető szignifikáns eltérés nem, életkor és légzéstípus terén.

Valdenice Aparecida De Menezesa, Rossana Barbosa Lealb, , Rebecca Souza Pessoac, Ruty Mara E. Silva Pontesd. Prevalence and factors related to mouth breathing in school children at the Santo Amaro project-Recife, 2005 Brazilian Journal of Otorhinolaryngology. Volume 72, Issue 3, May–June 2006, Pages 394–398

 

  1. A szájlégzés és az atópiás dermatitisz kapcsolatát vizsgáló tanulmány során a nappali szájlégzés gyakorisága 35,5%, míg az éjszakai szájlégzésé 45,9% volt. Szignifikáns összefüggés volt megfigyelhető a szájlégzés és az atópiás dermatitisz előfordulása között.

Association between mouth breathing and atopic dermatitis in Japanese children 2–6 years Old: A Population-Based Cross-Sectional Study. Harutaka Yamaguchi et al. 27, 2015. 

Szájlégzés, kognitív hatások és gyengébb iskolai teljesítmény

 

  1. Ezen tanulmány során azt vizsgálták, hogy a szájlégzés mennyire elterjedt az iskoláskorú gyerekek körében, valamint hogy milyen mértékben függ össze a tanulási nehézségekkel és a rosszabb tanulmányokkal. A vizsgálat során a munkamemóriát, az olvasott szövegek megértését, valamint a számolási képességeket vizsgálták orrlégző és szájlégző gyerekeknél.

Egy analitikus keresztmetszeti kutatás volt kontroll csoporttal egy nyilvános egyetemi kórházban. 42 szájlégzőként azonosított gyereket (átlagéletkor = 8,7 év) hasonlítottak össze egy kontroll csoporttal (átlagéletkor = 8,4 év) azonos életkor és iskolázottság mellett. Minden résztvevő átesett egy klinikai interjún, hallásvizsgálaton, fül-orr-gégészeti vizsgálaton, fonológiai munkamemória vizsgálaton (számok és pszeudo szavak), valamint olvasott szövegek megértését és számolási képességeket vizsgáló teszteken.

EREDMÉNYEK: A szájlégző gyerekek rosszabb teljesítményt nyújtottak, mint a kontroll csoport tagjai az olvasott szövegek megértése, a számolási képességek, valamint a pszeudo szavakkal kapcsolatos munkamemória terén, a számok esetében azonban nem.

KONKLÚZIÓ: A szájlégző gyerekek rosszabb tanulmányi eredményeket értek és gyengébb fonológiai munkamemóriával rendelkeztek, mint a kontroll csoport tagjai. A tanároknak és az orvosoknak tisztában kell lenniük a szájlégzésnek a gyerekek fizikális és kognitív egészségére gyakorolt hatásával.

KUROISHI, Rita Cristina Sadako et al. Deficits in working memory, reading comprehension and arithmetic skills in children with mouth breathing syndrome: analytical cross-sectional study. Sao Paulo Med. J. [online]. 2015, vol.133, n.2, pp.78-83.

 

  1. Az elmúlt évtizedekben számos tanulmányt publikáltak a szájlégzés kapcsán, azonban ennek ellenére rendkívül keveset tudunk ezen szindróma számos aspektusát illetően, ideértve a súlyosságot, valamint a fizikális és az iskolai teljesítményre gyakorolt hatást. A tanulmány célja szájlégző és orrlégző gyerekek és tinédzserek fizikális – egy 6 perces séta teszt segítségével –, valamint iskolai teljesítményének összehasonlítása.

A tanulmányban 156 gyermek vett részt: 87 lány (60 orrlégző és 27 szájlégző), valamint 69 fiú (44 orrlégző és 25 szájlégző). A 6 perces séta teszt során az alábbi változókat mérték: pulzus, légzés sebessége, oxigén szaturáció, megtett távolság, valamint módosított Borg-skála. Minden vizsgált változó esetében statisztikai mértékű eltérések voltak megfigyelhetők az orrlégző és a szájlégző csoport között, kivéve az iskolai teljesítményt, valamint a 6 perces teszt során mért pulzust.

KONKLÚZIÓ: „A szájlégző csoport esetében megváltozott mintát figyeltünk meg a 6 perces séta teszt során, és megállapítható, hogy a szájlégzés hatással van a fizikális teljesítményre, de nem hat az iskolai teljesítményre. Mivel a tanulmányunk szájlégző csoportjának tagjai ’nem súlyos’ besorolásúak, további tanulmányok szükségesek az iskolai teljesítménnyel kapcsolatos változók és a 6 perces séta teszt vizsgálatához annak érdekében, hogy jobban megérthessük a szájlégző gyermekek fizikális és iskolai teljesítményének folyamatát.”

Boas AP1, Marson FA, Ribeiro MA, Sakano E, Conti PB, Toro AD, Ribeiro JD. Walk test and school performance in mouth-breathing children. Braz J Otorhinolaryngol. 2013 Mar-Apr;79(2):212-8.

 

  1. Davis és társai az A practical approach to allergic rhinitis and sleep disturbance management című tanulmányuk kapcsán az alábbi megjegyzést tették: „az alvásminőségre jelentős hatással van az orrdugulás (mely szájlégzést eredményez). Ez lecsökkent tanulási képességet, munkahelyi vagy iskolai hatékonyságot, valamint alacsonyabb életminőséget eredményezhet.”

Davies MJ1, Fisher LH, Chegini S, Craig TJ. A practical approach to allergic rhinitis and sleep disturbance management. Allergy Asthma Proc. 2006 May-Jun;27(3):224-30.

 

  1. Blaiss megjegyzi a Pediatric allergic rhinitis: physical and mental complications című tanulmánya kapcsán, hogy az allergiás rhinitis az egyszerű tüsszögésnél sokkal komolyabb negatív hatással van a gyerekek egészségére: „Számos olyan komplikáció fordulhat elő, melyek jelentős fizikális és mentális problémákhoz vezethetnek az allergiás rhinitisben szenvedő gyerekeknél. A fizikális panaszok közé tartozhat például az ismétlődő és/vagy krónikus arcüreggyulladás, az asztma és a horkolás, míg a mentális panaszok közé az alvászavarok, a gyenge iskolai teljesítmény és a hiperaktivitás.”

Blaiss MS1. Pediatric allergic rhinitis: physical and mental complications. Allergy Asthma Proc. 2008 Jan-Feb;29(1) 

 

  1. Az alvás közbeni rendellenes légzésnek (SDB) a gyerekkori kognitív funkciókra gyakorolt széles spektrumú hatását korábban nem tanulmányozták behatóan (gyerekek esetében a szájlégzés jelentős mértékben hozzájárul az alvás közbeni rendellenes légzéshez). A tanulmány során különféle súlyosságú SDB-ben szenvedő gyerekek kognitív funkcióit vizsgálták, míg a kontroll csoportot SDB-ben nem szenvedő gyerekek alkották.

137 gyereket (közülük 75 szájlégző) vizsgáltak, akik életkora 7-12 év között volt.

Az SDB-ben szenvedő összes gyermek esetében alacsonyabb általános intellektuális képességeket figyeltek meg az SDB súlyosságától függetlenül. Az SDB-ben szenvedő gyerekeknél jelentősebb mértékű károsodást figyeltek meg a végrehajtó és a tanulási funkciók vizsgálata során is.

Az eredmények arra utalnak, hogy az SDB-ben szenvedő gyerekeknél gyakran fordulnak elő neurokognitív deficienciák függetlenül a betegség súlyosságától. Fontos hangsúlyozni, hogy ilyen problémák jelen lehetnek olyan gyerekeknél is, akik a horkolást leszámítva egészségesnek tekinthetők – épp ezért fontos figyelembe venni a tanulmányunk eredményeinek alkalmazását az SDB-ben szenvedő gyerekek kezelése során.

Bourke R1, Anderson V, Yang JS, Jackman AR, Killedar A, Nixon GM, Davey MJ, Walker AM, Trinder J, Horne RS. Cognitive and academic functions are impaired in children with all severities of sleep-disordered breathing. Sleep Med. 2011 May;12(5):489-96.

 

  1. Mivel rendkívül fontos tanulmányozni a tanulási nehézségek okait, ezt az eset-kontroll vizsgálatot úgy alakították ki, hogy össze lehessen vetni a tanulási nehézségekkel küzdő, valamint nem küzdő gyerekek orrüregének térfogatát, orrmanduláját és szájpadmanduláját.

48 gyereknél végeztek fül-orr-gégészeti vizsgálatot (kórtörténet és fizikai vizsgálat), valamint speciális teszteket (akusztikus rhinometria, orrüreg radiográfia).

Az eredmények azt mutatták, hogy a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknél gyakrabban fordul elő orrmandula és szájpadmandula megnagyobbodás (p < 0.001). Az orrüregek átlagos térfogata nem mutatott statisztikailag szignifikáns összefüggést a tanulási nehézségekkel.

A tanulmány készítői arra a megállapításra jutottak, hogy a megnagyobbodott mandulákkal rendelkező gyerekeknek nagyobb mértékben kell megküzdeniük tanulási nehézségekkel, mint az ilyen megnagyobbodásban nem szenvedő társaiknak.

Giovana Serrão Fensterseifer1  , Oswaldo  Carpes2  , Luc Louis Maurice  Weckx3  †, Viviane Feller  Martha4 Mouth breathing in children with learning disorders. Braz. j. otorhinolaryngol. vol.79 no.5 São Paulo Sept./Oct. 2013

A gyerekkori rendszeres szájlégzés kusza fogakat és rendellenesen fejlődő arcot eredményez.

Egy szemrevaló arc jellemzői az erős, határozott áll, a jól fejlett állkapocs, a magas arccsont, a megfelelő méretű ajkak, a helyes formájú orr és az egyenes fogak. Ha az arc megfelelően fejlődik, akkor a fogak egyenesen fognak állni.

 

Az egyenes fogaktól még nem lesz egy arc szemrevaló, azonban egy helyes arc egyenes fogakat eredményez

 

Ebben a fejezetben olyan tanulmányokat mutatunk be, melyek feltárják a gyerekkori szájlégzés és a rendellenesen fejlődő arc közti kapcsolatot.

Ha a száj nyitva van, a nyelv nem a megfelelő helyzetben pihen, a gravitációs erők pedig lefelé húzzák az arcot. Az állkapocs szűkké válik, a fogak túlzsúfoltak lesznek, az arc pedig beesik, ezáltal lecsökkentve a felső légutak méretét. Ennek eredménye pedig az életen át tartó alvás közbeni rendellenes légzés – ideértve az obstruktív alvási apnoét is – megnövekedett kockázata, a gyenge iskolai teljesítmény, a problémás viselkedés, valamint a kevésbé vonzó arc.

A megfelelő egészség és a vonzó arc fejlődése kapcsán rendkívül fontos, hogy a szülők tisztában legyenek a gyerekkori orrlégzés fontosságával. A Buteyko Clinic International-nél dolgozó Patrick McKeown 20 éven keresztül volt szájlégző, így első kézből számolhat be róla, miként is okoz ez aluszékonyságot, koncentrációs nehézségeket az iskolában, valamint craniofaciális elváltozásokat a szájpadlásban, keskeny felső állkapcsot és túlzsúfolt fogsort. 2002 óta Patrick már több száz gyereknek tanította meg a Buteyko-módszert, így ők már tisztában vannak az orrlégzés fontosságával, és rendelkeznek is a megfelelő eszközökkel ezen szokás kialakításához.

Annak ellenére, hogy számtalan bizonyíték áll rendelkezésre a gyerekkori orrlégzés fontosságát illetően, a tanulmányok azt mutatják, hogy a gyerekek 50%-a továbbra is a nyitott száján keresztül veszi a levegőt. Ez pedig szörnyű következményekkel járhat ezen gyerekek egészségét és életminőségét illetően.

Íme néhány olyan tanulmány, melyek alátámasztják a fenti megállapításokat:

  1. Ezen 26 gyermek bevonásával végzett tanulmány során Kerr bemutatta, hogy az alsó állkapocs fejlődése miként kezdett normalizálódni azt követően, hogy a gyerekek szájlégzésről orrlégzésre váltottak. Ezek az eredmények azt igazolják, hogy a gyerekkori szájlégzés craniofaciális elváltozásokhoz vezethet gyerekek esetében.

Kerr WJ, McWilliam s JS, et al. Mandibular form and position related to changes mode of breathing – a five year longitudinal study. Angle Orthod 1987;59:91-96

 

  1. A tanulmány célja az alábbi volt: „a felső állkapocs eltéréseinek vizsgálata olyan gyerekeknél, akik allergiás rhinitis miatt hosszú időn keresztül szájlégzők voltak, és eredményeik összevetése normál légzésmintát alkalmazó gyerekekből álló kontroll csoporttal digitális képalkotással készített modellek háromdimenziós elemzése segítségével.”

A kísérleti csoport 26 kaukázusi gyermekből (19 lány és 7 fiú) állt, akik átlagéletkora 8,5 év volt. A kísérleti csoportot egy 17 orrlégző gyermekből álló kontroll csoporttal vetették össze.

Az eredmények azt mutatták, hogy a felső állkapocs jelentősen kisebb méretű volt a szájlégző gyerekekből álló csoportnál, ezáltal az állkapocs méretének szignifikáns mérséklődése révén megerősítve a szájlégzésnek a csontrendszerre gyakorolt hatását.

Lione R1, Buongiorno M1, Franchi L2, Cozza P1. Evaluation of maxillary arch dimensions and palatal morphology in mouth-breathing children by using digital dental casts. Int J Pediatr Otorhinolaryngol. 2014 Jan;78(1):91-5.

 

  1. A tanulmány során a káros szokások, a szájlégzés és a kusza fogak előfordulásának gyakoriságát vizsgálták, ezek ugyanis fontos tényezők a craniofaciális fejlődéssel összefüggő rendellenességek megelőzése és korai kezelése kapcsán. Azt feltételezték, hogy míg a rossz szokások hatással lehetnek a fogak elhelyezkedésére és a csontok növekedésének normális mintájára, a szájlégzést eredményező orrdugulás megváltoztathatja a craniofaciális fejlődés mintáját is, mely kusza fogakhoz vezet. 3017 gyermek vett részt a tanulmányban, melynek célja annak feltárása volt, hogy szignifikáns korreláció figyelhető-e meg a rossz szokások / szájlégzés, valamint a malokklúzió (kusza fogak) között.

Az eredmények azt mutatták, hogy a szájlégzés összefügg a jelentősen kuszább fogak (malokklúzió) kialakulásával.

Emellett szignifikáns összefüggést tártak fel a szájlégzés, valamint a vízszintes és a vertikális túlharapás megnövekedett előfordulása között, míg a keresztharapás esetében nem volt megfigyelhető ilyen kapcsolat.

A tanulmány készítői arra a következtetésre jutottak, hogy korai beavatkozásra van szükség a malokklúzió ezen aetiológiai tényezői kapcsán annak érdekében, hogy megakadályozzuk a kialakulását vagy fokozódását – amennyiben pedig már kialakult, akkor már korán korrigáljuk fogszabályzó segítségével, így segítve elő a csontok megfelelő növekedését.

Grippaudo C1, Paolantonio EG1, Antonini G1, Saulle R2, La Torre G2, Deli R1. Association between oral habits, mouth breathing and malocclusion. Acta Otorhinolaryngol Ital. 2016 Oct;36(5):386-394.

 

  1. Ezen tanulmány során azt vizsgálták, hogy az orrlégzés lecsökkenése hatással van-e a felső állkapocs fejlődésére a megnagyobbodott mandulával rendelkező gyerekeknél. A kísérleti csoportba 98 olyan gyerek került, akik orrsövényferdülés miatt kényszerűségből szájon át lélegeztek (1. csoport), a kontroll csoportba pedig 98 azonos nemű és életkorú orrlégző gyermek (2. csoport). Az orrlégzést minden gyermek esetében kórtörténettel, fül-orr-gégészeti vizsgálattal, valamint aktív elülső rhinomanometriával vizsgálták.

KONKLÚZIÓ: Az orrsövényferdülés miatt kényszerűségből szájon át lélegző gyerekek esetében az arc és a fogak rendelleneségei voltak megfigyelhetők az orrlégző kontroll csoport tagjaihoz képest. Az eredmények lehetséges fiziológiai magyarázatai további vizsgálatra szorulnak.

D’Ascanio L1, Lancione C, Pompa G, Rebuffini E, Mansi N, Manzini M. Craniofacial growth in children with nasal septum deviation: A cephalometric comparative study. International Journal of Pediatric Otorhinolaryngology 74 (2010) 1180–1183

 

  1. A tanulmányban 116 fogszabályzáson átesett gyermek vett részt, akik közül a szájlégzőknél az orrlégzők csoportjához képest jelentős mértékben volt megfigyelhető az alsó állkapocs hátrafelé és lefelé történő rotációja, megnövekedett vízszintes túlharapás, az alsó állkapocs megnövekedett szöge (hosszabb arc), magasabb szájpadlás (ez hatással van a felső légutakra), valamint a felső és az alsó ív összeszűkülése a szemfogaknál, valamint az első őrlőfogaknál (túlzsúfolttá téve a fogsort). A keresztharapás előfordulása szignifikánsabban nagyobb volt a szájlégzőknél (49%), mint az orrlégzőknél (26%)(P = .006). Az ajkak rendellenes záródásának előfordulása szignifikánsabban nagyobb volt a szájlégzőknél (56%), mint az orrlégzőknél (30%).

Doron Harari DMD et al. 2010, The effect of mouth breathing versus nasal breathing on dentofacial and craniofacial development in orthodontic patients, The American Laryngological, Rhinological, and Otological Society, Inc. 2010 Oct;120(10)

 

  1. A tanulmány készítői az alábbi következtetésre jutottak: „azoknál a gyerekeknél, akik szájlégzése kezeletlen marad, hosszúkás és keskeny arc, keskeny száj, magas szájpadív, malokklúzió (kusza fogak), ínymosoly, és az arc számos további kellemetlen tulajdonsága alakulhat ki.”

Jefferson Y, General dentist: Mouth breathing: adverse effects on facial growth, health, academics and behaviour. 2010 Jan- Feb; 58 (1): 18-25

 

  1. A tanulmány készítői arra a következtetésre jutottak, hogy az orrlégzésről oronazális (száj- és orrlégzés kombinálva) légzésmintára történő váltás olyan funkcionális adaptációkat idéz elő, melyek közé tartozik az arc teljes magasságának növekedése, valamint az arc alsó részének függőleges irányú megnyúlása.

Tourne, The long face syndrome and impairment of the nasopharyngeal airway, Angle Orthod 1990 Fall 60(3) 167- 76

 

  1. A tanulmány készítői azt állapították meg, hogy a „hosszan tartó orrdugulás hatással van a craniofaciális morfológiára az arc gyors növekedési szakaszaiban a genetikailag fogékony, keskeny arcformával rendelkező gyerekek esetében.” Továbbá „az orrdugulás káros hatásai a pubertáskor bekövetkeztének időszakára már gyakorlatilag teljes egészében lezajlanak, így viszonylag szűk a rendelkezésre álló időablak. A késlekedéssel végzett intervenció sikertelen fogszabályozást eredményezhet, és idősebb korban műtéti beavatkozásra is szükség lehet.” Konklúziójukban kiemelték, hogy „a hatékony fogszabályzáshoz elengedhetetlen az orrdugulás megszüntetése, így téve lehetővé a fogak körüli izomzat normalizálódását.”

Schreiner C (1996), Nasal air way obstruction in children and secondary dental deformities, UTMB, Dept. of Otolaryngology, Grand Rounds Presentation

 

  1. A tanulmány során 47 gyermeket (életkoruk 6-15 év között) vizsgáltak annak érdekében, hogy meghatározzák a korrelációt a légzésmód és a craniofaciális morfológia között. A tanulmány eredményei azt mutatták, hogy „a függőleges növekedési minták esetében szignifikáns volt a szájlégzés túlsúlya az orrlégzéshez képest. Az eredmények korrelációt tártak fel az orrdugulás melletti légzés, a megnagyobbodott mandulák és a függőleges növekedési minta között.”

Baumam I, Plindert PK (1996) Effect of breathing mode and nose ventilation on growth of the facial bones, HNO 44(5): 229-34

 

  1. A tanulmány során azt mutatták be, hogy a légzés obstrukciós szindróma (bedugult orr) főbb jellemzői megfigyelhetők a mandula és a garatmandula megnagyobbodás, a szájlégzés, a nyitott harapás, a keresztharapás, a túlzott arcmagasság, a nyelv nem megfelelő pozíciója, a felső fogak túlzott láthatósága, a szűk orrlyukak, valamint a felső állkapocs V-alakú íve esetében.

Lopatiene K, Babarsk as A (2002) Malocclusion and upper airway obstruction. Medicina 38(3): 277-283

 

  1. A 73 gyermek (életkor 3-6 év között) bevonásával végzett tanulmány készítői arra a következtetésre jutottak, hogy „a szájlégzés hatással lehet a craniofaciális és az okkluzális fejlődésre a korai gyermekkorban”.

Mattar SE et al (2004) Skeletal and occlusal characteristics in mouth-breathing pre-school children. J Clin Pediatr Dent 28(4): 315-318

 

  1. A Nutrition and Physical Degeneration című könyvében Dr. Weston az alábbi kijelentést teszi a modernizációról és a szájlégzésről: „Az unokája orrlyukai össze voltak szűkülve, és az egész arca keskeny volt. A szájpadlás és a szájfenék ívei deformáltak voltak, a fogai pedig zsúfoltak. Szájlégző volt. Ő volt a modernizáció tipikus példája, mivel a szülei csak modern ételekkel tömték, és hanyagolták a zabpogácsát, a zablisztpépet és a tenger gyümölcseit.”

Dr Weston Price, Nutrition and Physical Degeneration. Price Pottenger Nutrition; 8th edition (January 31, 2008)

 

  1. A tanulmány klinikai és cephalometrikus adatokat mutat be 207 olyan gyermekről, akik mandula és/vagy garatmandula problémái felmérésre kerültek. Az eredmények azt mutatják, hogy az ajkak nyitottabb pozíciója összefügg a hátrafelé fordultabb arccal, valamint az arc alsó részének nagyobb magasságával. A légutak lecsökkent szagittális mérete összefügg a felső és az alsó állkapocs hátrafelé tolódásával.

Trotman CA, McNamara JA Jr, Dibbets JM, van der Weele LT. (1997) Association of lip posture and the dimensions of the tonsils and sagittal airway with facial morphology. The Angle Orthodontist 1997;67(6):425-32.

 

  1. A tanulmányban olyan majmokat vizsgáltak, akik szájlégzésre kényszerültek, a kísérletek pedig azt mutatták, hogy a majmok különféle módokon alkalmazkodtak az orrduguláshoz. A kísérleti csoport tagjai nyitva tartották a szájukat, és a csoport minden egyes tagjánál fokozatosan megváltozott az arc szerkezete és a fogak torlódása a kontroll csoport tagjaihoz képest. Az összes szájlégző majomnál craniofaciális elváltozások, valamint fogtorlódás alakult ki.

Ref: Egil P Harvold, Primate experiments on oral respiration. American Journal of orthodontics. Volume 79, issue 4, April 1981, pages 359- 372)

 

  1. Az előbbi tanulmányt követően Harvold azt is megállapította, hogy a szájlégző majmoknál a fogtorlódás mellett olyan deformitások is megjelentek az arcon, mint például „az áll megereszkedése, az alsó állkapocs meredekebb szöge, valamint az állszeglet növekedése a kontroll csoportban található 8 majomhoz képest”.

Tomer, Harvold Ep. Primate experiments on mandibular growth direction. Am J Orthod 1982 Aug: 82 (2): 114-9

 

  1. A tanulmány célja annak vizsgálata volt, hogy a gyerekkori szájlégzés módosíthatja-e az izomegyensúlyt és vezethet-e az arc deformálódásához. A kutatók célja a gyerekek különféle légzési mechanizmusaiból eredő craniofaciális fejlődési irányok vizsgálata volt orrlégzők, szájlégzők, valamint tracheotómián átesettek esetében.

A tracheotómián átesettek csoportja esetében az orrlégző csoporthoz hasonlóan a rágás során a rágóizmok nagyobb aktivitása volt megfigyelhető a suprahyoid izmokhoz képest, továbbá hasonló volt az arc, valamint a felső és az alsó állkapocs szélessége is. A szájlégző csoportnál minden kategóriában csökkenés volt megfigyelhető. A tracheotómián átesettek csoportja esetében a szájlégző csoporthoz hasonlóan a maximális fogsorzáródás során a suprahyoid izmok szignifikánsan nagyobb aktivitása volt megfigyelhető a rágóizmokhoz képest, valamint lecsökkentek a vertikális értékek is.

A tanulmány készítői azt találták, hogy a gyerekkori tracheotómia a szájlégzéshez hasonló hatással lehet az arc fejlődésére, beleértve az arc rendellenes növekedési variációit is.

Bakor SF1, Enlow DH, Pontes P, De Biase NG. Craniofacial growth variations in nasal-breathing, oral-breathing, and tracheotomized children. Am J Orthod Dentofacial Orthop. 2011 Oct;140(4):486-92.

A szájlégzés és az ADHD kapcsolata

 

A légzés és az ADHD közti kapcsolatot vizsgáló tanulmányok:

 

  1. Úgy becsülik, hogy a nyugati népesség 30%-a szenved rhinitistől (bedugult orr vagy orrfolyás), és bár nem minden rhinitises gyereknél alakul ki ADHD, sok ADHD-s gyereknél figyelhető meg rhinitis, ennek kezelése pedig hatással lehet az ADHD-re is.

Nincs semmilyen mellékhatása annak, ha megtanítjuk a gyereket az orra kidugítására és az orrlégzésre, így ez jelentheti az első lépést az ADHD kezelésére.

Az ADHD-vizsgálaton áteső gyerekek esetében az alvászavarok szisztematikus értékelésére is szükség van, mivel az alvászavarok kezelése hatására gyakran enyhülnek a tünetek és kevésbé lesz szükség stimulánsokra.

Domínguez-Ortega L1, de Vicente-Colomina A. [Attention deficit-hyperactivity disorder and sleep disorders]. Med Clin (Barc). 2006 Apr 8;126(13):500-6.

 

  1. Brawley és társai 30 gyermek adatait vizsgálták meg azt vizsgálva, hogy milyen gyakran fordul elő allergiás rhinitis az ADHD-vel diagnosztizált pácienseknél. A tanulmány készítői az alábbi konklúziót tették: „a legtöbb ADHD-s gyereknél a tünetek és az allergia tesztek eredményei összhangban voltak az allergiás rhinitis jellemzőivel. Az orrdugulás, valamint az allergiás rhinitis más tünetei magyarázhatják az ADHD esetében megfigyelhető egyes kognitív mintákat, melyek az allergiás rhinitis kapcsán közismerten kialakuló alvászavarokból is fakadhatnak.”

Brawley A1, Silverman B, Kearney S, Guanzon D, Owens M, Bennett H, Schneider A. Allergic rhinitis in children with attention-deficit/hyperactivity disorder. Ann Allergy Asthma Immunol. 2004 Jun;92(6):663-7.

 

  1. Gottlieb és társai 3019 gyermek szüleivel töltettek ki kérdőíveket, melyek elemzése révén próbálták feltárni 5 éves korú gyerekeknél az alvás közbeni rendellenes légzés, valamint az aluszékonyság és a viselkedésbeli problémák közti kapcsolatot. Az alvás közbeni rendellenes légzést gyakori vagy hangos horkolással, alvás közbeni nehéz vagy hangos, zajos légzéssel, valamint észlelt alvási apnoéval definiálták.

A tanulmány készítői a szülők által kitöltött kérdőívek alapján azt találták, hogy gyakori volt a hiperaktivitás (19%) és a figyelmetlenség (18%), és kissé kevésbé gyakori az agresszivitás (12%), valamint a napközbeni aluszékonyság (10%). Az alvás közbeni rendellenes légzés tünetei 744 gyereknél (25%) voltak megfigyelhetők. A szerzők arra a konklúzióra jutottak, hogy „az alvás közbeni rendellenes légzésben szenvedő gyerekek esetében a szülők szignifikánsan nagyobb valószínűséggel számolnak be napközbeni aluszékonyságról és viselkedésbeli problémákról, ideértve a hiperaktivitást, a figyelmetlenséget és az agresszivitást”.

Gottlieb DJ1, Vezina RM, Chase C, Lesko SM, Heeren TC, Weese-Mayer DE, Auerbach SH, Corwin MJ. Symptoms of sleep-disordered breathing in 5-year-old children are associated with sleepiness and problem behaviors. Pediatrics. 2003 Oct;112(4):870-7.

 

  1. Ez a tanulmány az ADHD és az alvászavarok kapcsolatát vizsgálta. Az eredményei azt mutatták, hogy az ADHD-ben szenvedő gyerekek körülbelül 25%-ánál figyelhető meg valamilyen mértékű alvászavar, azonban a felnőttekkel ellentétben ezek gyakran feltáratlanok maradnak. Szinte mindig a hiperaktivitás, a figyelemzavar és az impulzív viselkedés tüneteinek enyhítésére fókuszálunk, és megfeledkezünk az ezzel összefüggő alvászavar kezeléséről.

A tanulmány készítői szerint egyértelmű korreláció figyelhető meg az ADHD és az alvászavarok között, mely könnyen megfigyelhető a gyermek ideggyógyászati osztályokon. Ezek a páciensek orvosi diagnózissal rendelkeznek. A neurofiziológiai értékelés – különösképpen az alvásvizsgálat – objektív megerősítéssel tud szolgálni a tüneteket illetően. Manapság már újszerű kezelési módszerek – mint például a melatonin és más gyógyszerek – érhetők el az alvásminták javítására. A gyerekek alvásminőségének fokozása hatására az ADHD-s tünetek enyhülnek, így nem lesz szükség pszichostimulánsokra, melyek nemkívánatos mellékhatásai révén csak tovább fokoznák az ADHD-ben szenvedő gyerekek szüleinek szorongását.

Betancourt-Fursow de Jiménez YM1, Jiménez-León JC, Jiménez-Betancourt CS. Attention deficit hyperactivity disorder and sleep disorders. Rev Neurol. 2006 Feb 13;42 Suppl 2:S37-51.

A szájlégzés alvászavarokat okoz a gyerekeknél

 

Gyerekkori alvászavarokat vizsgáló tanulmányok

 

  1. A tanulmány készítői az alábbi megállapítást tették: „A jó hír az, hogy az alvásszakértők egyre inkább tisztában vannak az alvás közbeni szájlégzés hatásával, különösképpen gyerekek esetében. Ezen kutatók között van Dr. Christian Guilleminault, az alvástudomány területének vezető szakértője is. A 70-es évek elején – amikor a Stanford Egyetem alvászavarokkal foglalkozó klinikáján dolgozott – Dr. Guilleminault monitorozta az alvó páciensek vérnyomását, és azt figyelte meg, hogy amikor a páciensek visszatartották a lélegzetüket alvás közben, a vérnyomásuk drámaian megemelkedett.”

„Azóta Dr. Guilleminault nevéhez számos további felfedezés fűződik az alvástudomány területén. Nagy örömömre ezek között van annak felismerése is, hogy „egyre több bizonyíték szól a szájlégzés ellen, és figyelembe véve a jelentős negatív hatásokat úgy véljük, hogy kritikus fontosságú az orrlégzés minél hamarabb történő visszaállítása.”

„Ezek a kijelentések Dr. Guilleminault 2015-ös tanulmányában szerepeltek, akárcsak az a megállapítás, miszerint „az orrlégzés éber állapotban és alvás közben egyaránt történő visszaállítása tekinthető a gyerekkorban előforduló alvás közbeni rendellenes légzés egyetlen valóban ’teljeskörű’ korrekciójának.”

Seo-Young Lee, Christian Guilleminault, Hsiao-Yean Chiu, Shannon S. Sullivan. Mouth breathing, “nasal disuse,” and pediatric sleep-disordered breathing. Sleep and Breathing December 2015, Volume 19, Issue 4, pp 1257–1264

 

  1. A tanulmány célja az alvás közbeni rendellenes légzéssel összefüggő tünetek előfordulásának, tartósságának és jellemzőinek meghatározása volt egy népesség-alapú kohorsz vizsgálat során, melynél az utánkövetés időtartama 6 hónap és 6,75 év közé esett.

Az ALSPAC 12.447 gyermek eredményeit tartalmazta, kérdőívek segítségével begyűjtött szülői visszajelzésekkel az alvási apnoét, a horkolást, valamint a szájlégzés gyakoriságát illetően. Az összes korcsoportot összevetve a „mindig” válasz az alvási apnoé esetében 1-2%-ban fordult elő, ezzel szemben a horkolásnál 3,6%-7,7% között, míg a „rendszeresen” válasz a horkolásnál 9,6%-21,2% között, jelentős emelkedéssel 1,5-2,5 éves kor között. 6 éves korban a gyerekek 25%-a volt rendszeres szájlégző.

Bonuck KA1, Chervin RD, Cole TJ, Emond A, Henderson J, Xu L, Freeman K. Prevalence and persistence of sleep disordered breathing symptoms in young children: a 6-year population-based cohort study. Sleep. 2011 Jul 1;34(7):875-84.

 

  1. A tanulmány egy történelmi áttekintés a gyermekek obstruktív alvási apnoé szindrómája kapcsán. A szerzők több, mint 50 évnyi kutatási anyagot vizsgáltak meg. Eredményeik azt mutatják, hogy az alvás közbeni rendellenes légzéshez számos társbetegség kapcsolódik, ideértve az érzékeléssel, viselkedéssel és hangulattal kapcsolatos rendellenességeket, a kardiovaszkuláris rendszer károsodását, stb. Rövid időn belül jelentős fejlődés volt megfigyelhető az obstruktív alvási apnoé kutatása terén, de még továbbra is számos nyitott kérdés vár megválaszolásra.

Chien YH1, Guilleminault C2. Historical review on obstructive sleep apnea in children Arch Pediatr. 2016 Nov 28.

 

  1. A kutatás készítői azt vizsgálták, hogy a korai gyermekkorban a fogak elvesztése miként okozhatja az arc rendellenes fejlődését, valamint a felső légutak beszűkülését. Megvizsgálták a fogak elvesztése, illetve a fiatal korban végrehajtott foghúzások, valamint az obstruktív alvási apnoé kialakulása közti potenciális kapcsolatot. Az eredmények azt mutatták, hogy a 31 foghiányos gyerek, valamint a fiatal korban foghúzáson átesett 11 gyerek esetében legalább 2 maradó fog hiányzott. Minden olyan gyereknél, akinek hiányoztak fogai (n = 43), orvosi problémák jelentkeztek, valamint az obstruktív alvási apnoé kialakulásának kezdeti jelei is megfigyelhetőek voltak.

Guilleminault C, Abad VC, Chiu HY, Peters B, Quo S. Missing teeth and pediatric obstructive sleep apnea. Sleep Breath. 2016 May;20(2):561-8

 

  1. Pediatrics folyóiratban közzétett tanulmány szerzői az alábbi megállapításra jutottak: „a gyerekkorú páciensek körében megfigyelhető figyelemhiány és hiperaktivitás összefügg a megnövekedett napközbeni aluszékonysággal, valamint – különösképpen a fiatal fiúk esetében – a horkolással, valamint az alvás közbeni rendellenes légzés más tüneteivel. Amennyiben pedig az aluszékonyság és az alvás közbeni rendellenes légzés hatással van a napközbeni viselkedésre, akkor a rendelkezésre álló kutatási eredmények alapján kijelenthető, hogy ez jelentős mértékben kihat az általános egészségi állapotra is.”

Chervin RD1, Archbold KH, Dillon JE, Panahi P, Pituch KJ, Dahl RE, Guilleminault C. Inattention, hyperactivity, and symptoms of sleep-disordered breathing. Pediatrics. 2002 Mar;109(3):449-56.

 

  1. Az obstruktív alvási apnoé egy olyan légzési rendellenesség, mely alvás közben jelentkezik, és gyerekek esetében viszonylag gyakran megfigyelhető. A tanulmány célja annak megállapítása volt, hogy fennáll-e kapcsolat az obstruktív alvási apnoé és az auditív feldolgozás között.

A tanulmány készítői arra a konklúzióra jutottak, hogy az obstruktív alvási apnoéban szenvedő gyerekek rosszabbul teljesítettek az auditív feldolgozás teszteken.

Ziliotto KN1, dos Santos MF, Monteiro VG, Pradella-Hallinan M, Moreira GA, Pereira LD, Weckx LL, Fujita RR, Pizarro GU. Auditory processing assessment in children with obstructive sleep apnea syndrome. Braz J Otorhinolaryngol. 2006 May-Jun;72(3):321-7

 

  1. A felső (orr) és az alsó légutak (tüdő) közti kapcsolat bizonyítottan fennáll egészséges állapotban és betegség esetén egyaránt. A tanulmány során asztmás, valamint asztmában nem szenvedő gyerekek felső légútjainak tüneteit és jeleit vizsgálták.

A kísérleti csoport 27 asztmás gyerekből állt, míg a kontroll csoport 29 azonos korú és nemű egészséges önkéntesből. Az eredmények azt mutatták, hogy az orrdugulás, a szájlégzés, a napközbeni aluszékonyság, az apnoék, a viszketegség, a tüsszögés, valamint a hallás károsodása gyakoribb volt az asztmásokból álló kísérleti csoportban, mint a kontroll csoportban.

Steinsvåg SK1, Skadberg B, Bredesen K. Nasal symptoms and signs in children suffering from asthma. Int J Pediatr Otorhinolaryngol. 2007 Apr;71(4):615-21.

Lenőtt nyelv és szájlégzés

 

Patrick McKeown rövid kiegészítő megjegyzéseket tett a Bordeaux-i AOMT találkozón 2016 januárjában. Az előadó Dr. Christian Guilleminault volt.

Patrick McKeown és Dr. Christian Guilleminault

Az újszülött nyelve rendkívül fontos a szoptatás során. Ha a nyelv egy aprócska redővel le van nőve a szájfenékhez, akkor előfordulhat, hogy a csecsemő nem fogja tudni kiszopni a tejet az anyja emlőjéből. Ez az anya számára rendkívül kellemetlen érzés, a csecsemő pedig nem jut hozzá a megfelelő tápanyagokhoz. A szoptatás emellett azért is fontos az újszülött számára, mert számos olyan izmot stimulál, melyek elengedhetetlenek a craniofaciális fejlődéshez (az arc megfelelő fejlődéséhez). Bár az emberek jellemzően tisztában vannak a szoptatás fontosságával a megfelelő tápanyagok biztosítása kapcsán, de kevésbé ismert az ilyen módon történő táplálás szerepe a gyermek arcának, állkapcsának és légútjainak fejlődése szempontjából. A cumisüvegből történő táplálás nem ösztökéli arra a gyereket, hogy ugyanolyan módon mozgassa az állkapcsát.

Ha a nyelv le van nőve, akkor nem képes felfelé mozogni és a szájpadláson pihenni. A nyelv nem megfelelő pozíciója pedig szájlégzéshez vezet már a fejlődés korai szakaszában. A nyelv pozíciója rendkívül fontos a gyermek fejlődésének alapvető elemeihez, mint például a szopáshoz és a rágáshoz.

Ha a gyermek számára nehézséget okoz a beszéd, vagy nem képes szintén kiejteni a betűket, akkor be kell pillantanunk a nyelve alá. Ez azért rendkívül fontos, mert megmutatja a craniofaciális régióban rejlő esetleges problémákat.

A lenőtt nyelv és a szájlégzés jelentette problémát még a fogszabályzó használatát megelőzően fel kell tárni.

Sok tinédzser szenved alvás közbeni rendellenes légzéstől, azonban ez jellemzően csupán jóval később kerül diagnosztizálásra. Már fiatal korban meg kell vizsgálnunk a gyermek orrcimpáinak méretét, valamint hogy magas és szűk-e a szájpadlása, ezek ugyanis hatással vannak az orrüreg kialakítására. Emellett a probléma lehet öröklődő is. Fontos megvizsgálni a gyermek szüleit is. A vizsgált gyermekek 95%-a esetében a szülőknél is megfigyelhető volt ugyanez a probléma.

Emellett az ajakfék – mely a felső ajkat köti meg – is hatással van a fogakra, valamint a fogínyre.

Ha valaki a száján át veszi a levegőt, akkor az arca nem képes megfelelően fejlődni. Be kell mutatnunk, hogy a krónikus szájlégzés hatással van az alvás közbeni rendellenes légzésre. A szájon át történő légzés emellett lokális gyulladást is okoz – mérhető mennyiségű gyulladásos citokineket termelve ezáltal –, ez pedig abnormális reakciót idézhet elő a mandulában és a garatmandulában.

Az alvás közbeni rendellenes légzés nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem fokozatosan. Évekbe telik, mire a szindróma felismerhetővé válik – ez lehet 2 év, 5 év, vagy akár 40 év is.

Kapcsolódó tanulmány: Pediatric Obstructive Sleep Apnea and the Critical Role of Oral-Facial GrowthEvidences.

Elérhető az alábbi címen: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3551039/

Szájlégzés és a testtartás változásai (pl. előrehelyezett fej szindróma)

 

  1. A szájlégzés hatással lehet a légzőrendszer működésére, valamint az életminőségre egyaránt. Ezen okból kifolyólag azoknál a gyerekeknél, aki szájlégzőként nőnek fel, felnőtt korban ez kihathat az életük fizikális és pszichológiai aspektusaira.

A tanulmány konklúziója az alábbi: A gyerekkori szájlégzés felnőtt korban hatással lehet a légzésre a légzőizmok kisebb ereje és az alacsonyabb funkcionális edzéskapacitás miatt. Ezzel szemben ebben a tanulmányban az életminőségre kevésbé volt hatással a szájlégzés.

Jovana de Moura Milanesia  , Priscila Weberb  , Luana Cristina Berwigc  , Rodrigo Agne Ritzeld  , Ana Maria Toniolo da Silvae  , Eliane Castilhos Rodrigues Corrêaf  Childhood mouth-breathing consequences at adult age: ventilatory function and quality of life. Fisioter. mov. vol.27 no.2 Curitiba Apr./June 2014

 

  1. A tanulmány célja egy szájlégző páciensekből álló kísérleti csoport, valamint egy azonos korú társaikból álló kontroll csoport összehasonlítása révén a szájlégzés, az orrlégzés és a testtartás besorolása és klinikai változói közti összefüggések feltárása volt gyermekek és tinédzserek esetében.

Összesen 306 szájlégző gyerek és 124 orrlégző gyerek vett részt benne. Az orrlégzők nagyobb eséllyel voltak fiúk, gyakrabban és erőteljesebben be volt dugulva az orruk, és nagyobb volt a garatmandulájuk, mint orrlégző társaiknak.

A szájlégzőknél a kontroll csoporthoz képest nagyobb eséllyel fordult elő allergiás rhinitis is, mely mellkasi légzésmintával, magasan ívelt szájpadlással és előnytelen testtartásbeli besorolással párosult.

A tanulmány konklúziója az alábbi volt: a testtartásbeli problémák szignifikánsan gyakoribbak voltak a szájlégzők csoportjánál, mely azt mutatja, hogy már a gyermekkor korai szakaszában komplex kezelésre van szükség a szindróma kezelésére.

Conti PB1, Sakano E, Ribeiro MA, Schivinski CI, Ribeiro JD. Assessment of the body posture of mouth-breathing children and adolescents. J Pediatr (Rio J). 2011 Jul-Aug;87(4):357-63

 

  1. A tanulmány célja a gyerekkori szájlégzés felnőttkori testtartásra gyakorolt hatásának vizsgálata volt. A kísérleti csoportot 24 olyan felnőtt – vegyesen mindkét nemből, életkoruk pedig 18-30 év között volt – alkotta, akik gyerekkoruk során szájlégzők voltak.

A biofotogrammatriás elemzés kimutatta, hogy a szájlégző csoport esetében nagyobb mértékű volt az előrehelyezett fej szindróma, mely megállapítást az A9 (p = 0.0000) és CL (p = 0.0414) szögek, valamint a nyaki távolság (p = 0.0079) is alátámasztották. Emellett ennél a csoportnál nagyobb mértékű volt az ágyéki lordózis szöge is (p = 0.0141) a kontroll csoporthoz képest.

Az eredmények arra utalnak, hogy a gyerekkori szájlégzés testtartásbeli változást eredményez felnőtt korban, elsődlegesen a fej és az ágyéki gerinc régiójában, mely változások az egész életen át megmaradnak.

Milanesi JM, Borin G, Corrêa EC, et al. Impact of the mouth breathing occurred during childhood in the adult age: biophotogrammetric postural analysis. Int J Pediatr Otorhinolaryngol. 2011;75(8):999-1004.

A szájlégzés hangképzésre gyakorolt negatív hatása (ideértve a beszédet és a nyelvet is)

 

  1. A tanulmány célja annak meghatározása volt, hogy a krónikus orrdugulás milyen hatással van a gyerekek hangjának minőségére. A diszfónia a gyerekek 6-23%-át érinti, a krónikus orrdugulás pedig hozzájárulhat ennek patofiziológiájához.

Az orrdugulásban szenvedők csoportjában („NOG”) lévő gyermekek a szüleinek 76,6%-a számolt be diszfóniáról, valamint 68,3% a hangszálak túlterheléséről. Az NOG-ben 8 gyermeknél (13.34%) jelentkezett enyhe konduktív hallásvesztés. Az NOG-ből 35 gyermeknél (58%) fedeztek fel léziókat a gégén: gyulladásos folyamatokat (n=19), nyálkahártya megvastagodást (n=10), csomókat (N75), illetve cisztát (n=1). Az NOG-ben lévő gyermekeknél magasabb értékeket figyeltek meg a GRBAS-skálán (P<0.05), valamint alacsonyabb maximális hangképzési időértékeket, magasabb s/z ráta értékeket és elégtelen nazális rezonanciát.

Az orrdugulásban szenvedő gyerekeknél számottevő változásokat tapasztaltak az észlelt és az akusztikai hangelemzés, valamint a videolaringoszkópia során. Ezek az eredmények rávilágítottak az orrdugulás értékelésének fontosságára diszfóniás gyerekek esetében.

Consequences of chronic nasal obstruction on the laryngeal mucosa and voice quality of 4- to 12-year-old children. J Voice. 2012 Jul;26(4):488-92. de Lábio RB1, Tavares EL, Alvarado RC, Martins RH.

 

  1. A tanulmány célja a beszéd elváltozásai, illetve a szájlégzés tünetei, valamint a fogak fejlettsége és torlódása közti korrelációk feltárása volt videofelvételek segítségével.

A beszéd elváltozásai, valamint a fogak fejlettsége és torlódása közti korrelációk feltárása során a szerzők párhuzamosságot fedeztek fel a hangtorzulás és a keresztharapás, a pontatlan beszéd és az alsó középvonal csontjának elváltozása, a beszédblokkolás és a vízszintes túlharapás, a beszédblokkolás és a mélyharapás, a frontális hangképzés és a Class III torlódás, a frontális hangképzés és a fogtorlódás, a frontális hangképzés és a nyitott harapás, a frontális hangképzés és a keresztharapás, valamint a frontális hangképzés és az alsó középvonal elváltozása között.

A szájlégzés tünetei, valamint a fogak fejlettsége és torlódása közti korrelációk feltárása során a szerzők párhuzamosságra utaló jeleket fedeztek fel az alsó ajak protrúziója és a vízszintes túlharapás, a szájzugban történő nyál felhalmozódás és a keresztharapás, valamint a szájzugban történő nyál felhalmozódás és a szájüregi tér hiánya között.

Roberta Lopes de Castro MartinelliI; Érica Fabiana FornaroII; Charlene Janaina Milanello de OliveiraIII; Liege Maria Di Bisceglie FerreiraIV; Maria Inês Beltrati Cornacchioni RehderV Correlations between speech disorders, mouth breathing, dentition and occlusion Rev. CEFAC vol.13 no.1 São Paulo Jan./Feb. 2011  Epub Nov 19, 2010

 

  1. A tanulmány készítői szájlégző gyerekek beszédének elváltozásait vizsgálták, valamint korrelálták azokat a légzéstípussal, a kiváltó okkal, a nemmel, valamint az életkorral.

Módszer: Összesen 439 szájlégző gyereket vizsgáltak, akik életkora 4-12 év között volt. Az 5 évesnél idősebb gyerekek esetében a beszéd elváltozásai késleltetették a beszédfejlődést. Az észlelt elváltozások az alábbiak voltak: nyelv interpozíció, frontális hangképzés, artikulációs problémák, hangok elhagyása, laterális hangképzés. Korreláció volt megfigyelhető a szájlégzés kiváltó oka, a nem, az életkor, a légzéstípus, valamint a beszédproblémák között.

A gyerekek 24,8%-ánál volt megfigyelhető a beszéd kettő vagy több elváltozásának együttes előfordulása.

KONKLÚZIÓ: A szájlégzés hatással lehet a beszéd fejlődésére, a szocializációra és az iskolai teljesítményre. A szájlégzés korai felfedezése rendkívül fontos az általános fejlődésre gyakorolt hatások megelőzése, illetve minimalizálása szempontjából.

Hitos SF1, Arakaki R, Solé D, Weckx LL. Oral breathing and speech disorders in children. J Pediatr (Rio J). 2013 Jul-Aug;89(4):361-5.

 

  1. A tanulmány során észlelt értékelés és akusztikai elemzés segítségével olyan 5-12 év közötti gyerekek hangjának jellemzőit vizsgálták, akiknél a szájlégzés 4 kiváltó ok – krónikus rhinitis, mandula hipertrófia, mandula hipertrófia + krónikus rhinitis, illetve funkcionális elváltozások – valamelyikére volt visszavezethető.

A hang észlelt értékelése feltárta, hogy a legtöbb szájlégzőnél érdes és levegős hang, alacsony hangmagasság, továbbá normális hangerő, valamint hiponazális és gége rezonancia volt megfigyelhető.

Rosana Tiepo Arévalo1 , Luc Louis Maurice Weckx. Characterization of the voice of children with mouth breathing caused by four different etiologies using perceptual and acoustic analyses. Einstein. 2005; 3(3):169-173

 

  1. A tanulmány készítői azt vizsgálták, hogy az orrlégzés miként javítja a belélegzett levegő minőségét, óvja a légutakat és segíti elő a hangképző szervek megfelelő pozícióját, ezáltal biztosítva a sztomatognatikus funkciók helyes működését.

Arra a megállapításra jutottak, hogy a szájlégzés patológiás kondícióját valószínűleg a felső légutak eldugulása, a petyhüdt arcizmok, valamint a rossz szokások okozzák – mindenki szájlégzőnek tekinthető, akinél ez a légzéstípus legalább 6 hónapon keresztül fennállt. A szájlégzés következményei közé tartoznak többet közt a craniofaciális fejlődés, a beszéd, a táplálkozás, a testtartás, az alvásminőség és az iskolai teljesítmény változásai. Általánosságban véve kijelenthető, hogy a szájlégzőknél változások figyelhetők meg az ajkak, a nyelv és az arc elhelyezkedésében, tónusában és mobilitásában, melyek csökkentik a sztomatognatikus funkciók – rágás, nyelés és beszéd – hatékonyságát, petyhüdtté teszik az állkapocs emelő izmokat, valamint előrehelyezett fej szindrómát, szűk felső állkapcsot és beszéddel kapcsolatos rendellenességeket eredményeznek.

Azt a következtetést is levonták, hogy a beszéd módosulhat a petyhüdt arcizmok, a nyelv nem megfelelő pozíciója, valamint a szájüreg strukturális problémái miatt, melyeket a fogtorlódás és/vagy az arc rendellenes fejlődése okoz.

Szájlégzőknél a beszéddel kapcsolatos leggyakoribb rendellenességek az alábbiak: nyelv elülső pozíciója foghangok kiejtése során, pontatlan hangképzés portugál ajakhangok (/p/,/b/,/m/) és réshangok (/f/,/v/,/s/,/z/,/ʒ/,/∫/) során, frontális hangképzés és laterális hangképzés. A szájlégző gyerekeknél emellett előfordulhat nappali aluszékonyság, az agy gyenge oxigenizációja, valamint fejletlen auditív feldolgozás. Ezen komplikációk mindegyike tanulási nehézségekhez vezethet.

Silvia F. HitosaI,*; Renata ArakakiII; Dirceu SoléIII; Luc L.M. WeckxIV Oral breathing and speech disorders in children. J. Pediatr. (Rio J.) vol.89 no.4 Porto Alegre July/Aug. 2013.

Patrick McKeown: Így neveljünk csodálatos gyerekeket

 

A csecsemők születésüktől kezdve az orrukon keresztül lélegeznek, a hasuk pedig fel-le mozog minden egyes lélegzetvétel során. A gyerekkorban alkalmazott orrlégzés segít biztosítani az arc és a fogak normális és helyes fejlődését, és elengedhetetlen a mély alváshoz, a koncentrációhoz, a helyes viselkedéshez, valamint a jó iskolai teljesítményhez.

Bár az orr célja a vér oxigénfelvételének javítása, valamint a beérkező levegő szűrése és párásítása a testbe kerülést megelőzően, használatát mégis gyakran hanyagoljuk a légzés alapvető művelete során. Sok gyerek már néhány hónapos korában áttér a rendszeres szájlégzésre. Ez a látszólag ártalmatlan szokás pedig számos káros hatással jár a gyermek fejlődése szempontjából, és egész életen át tartó egészségügyi problémákat – például alvás közbeni rendellenes légzést – okozhat.

A szájlégzés kialakulása több tényezőre vezethető vissza, ugyanis számos összetevő kombinációja hathat rá a genetikai hajlamtól (ha a csecsemőnél felső vagy alsó légúti problémák – például asztma – jelentkeznek) kezdve a lenőtt nyelven (egy olyan szövet, mely a szájfenéken tartja a nyelvet) át egészen a környezetig (túlzottan meleg vagy rosszul szellőző lakhely).

2010-ben a lányom, Lauren születése elképesztő örömöt jelentett Sinead és jómagam számára egyaránt. Percekkel a születése után már odaadták szoptatásra. A szoptatás hónapokon keresztül folytatódott, míg észre nem vettük, hogy nem az elvárt módon fejlődik. Ennek időleges áthidalására átváltottunk a cumisüvegre, és rövidesen ez jelentette az elsődleges táplálékforrását. A csecsemők nagyon eszesek, és a cumisüveget preferálják a mellel szemben, így ugyanis kevesebb munkájukba telik az étkezés. Ha egyszer elkezdjük alkalmazni a cumisüveget, onnan már nem igazán van visszaút!

Lauren szépen fejlődött, 3 éves korában azonban apró változásokat vettem észre a légzésmintájában. Egyre többször és többször váltott át szájlégzésre. Alvás közben kicsit hangosabban vette a levegőt, és az is feltűnt, hogy amikor megfázott, olyankor alvás közben időnként visszatartotta a lélegzetét. A lányom szájlégzővé vált, és az obstruktív alvási apnoé jeleit mutatta – ugyanannak a légzési rendellenességnek a tüneteit, melyeket jómagam is megtapasztaltam tizenéves koromban, és amely területen jelenleg is tevékenykedem.

A következő évek során Laurent igyekeztem az orrlégzésre bátorítani, és megtanítottam egy egyszerű orr kidugító gyakorlatra is. 4 éves korábban elutaztam vele Galway-ből Cork-ba, hogy felkeressük a funkcionális fogszabályozásra specializálódott Dr. Tony O’Connort. Tony elmagyarázta, hogy Lauren nyelve le van nőve, szűk a szájpadlása, hiányzik két maradó foga, a felső állkapcsa pedig kissé lefelé ereszkedett. Eljött az ideje a változtatásnak, ezért Laurent előjegyeztettük mandulaműtétre. A sebészt megkértem, hogy egyúttal műtse meg Lauren lenőtt nyelvét és ajakfékét is. Annak ellenére, hogy a lányomnak át kellett esnie az ezzel járó kellemetlenségeken, úgy éreztem, a műtét abszolút szükséges volt. Néhány nappal az operációt követően máris helyreállt a légzése, és képes volt a csendes és egyenletes orrlégzésre alvás közben.

Csupán azt az egyet bántam, hogy nem jegyeztettem elő Laurent már hamarabb erre a beavatkozásra. A lenőtt nyelv rendkívül megnehezíti a szoptatást a csecsemő és az anya számára egyaránt. Ahhoz, hogy a csecsemő tejet szopjon a mellből, a nyelvnek szabadon fel-le kell tudnia mozogni. Ha a nyelv a szájfenékhez van kötve a rövid frenulum miatt, akkor a csecsemő nem jut elegendő tejhez, az anya pedig komoly fájdalmakat él át.

Nemrég egy alvással kapcsolatos bordeaux-i konferencián az előadó elmesélte, hogy a 16. századi Franciaországban a bábáknak rendkívül hosszú körmeik voltak, hogy elmetszhessék a csecsemők lenőtt nyelvét azonnal a szülést követően. Bár ez bizarrnak hangzik, de ez jelenthette a különbséget az újszülött életben maradása és halála között. Az elődeink tisztában voltak a nyelv szabad mozgásának fontosságával. Lehet, hogy időszerű lenne visszatérnünk az alapokhoz?

Bár a szoptatás rendkívül fontos a megfelelő tápanyagok biztosításához, emellett az is alapvető funkciója, hogy a csecsemőt az arc és az állkapocs izmainak használatára ösztönzi. Bár a cumisüveg alkalmazása gyakran elengedhetetlen, ez egyszerűen nem jelent elegendő terhelést az állkapocs és az orrlégzés megfelelő fejlődésének biztosításához.

A lenőtt nyelv fokozza a rendszeres szájlégzés kockázatát, és megakadályozza, hogy a csecsemő a nyelvét a szájpadlásán pihentesse. Miközben a nyelv a szájpadláson pihen, a felső állkapcsot széles U alakká formálja. Ez segít biztosítani a normális és egészséges arcszerkezetet, ahol mindkét állkapcson elegendő hely jut az összes fognak. Ha orrlégzés mellett a nyelv a megfelelő helyzetben pihen, az biztosítja az arc és az állkapcsok normális fejlődését, ezáltal normális légutakat, szép arcot, megfelelő méretű orrüreget és egyenes fogakat eredményezve.

Azonban ha nyitva van a száj, akkor a nyelv nem tud a szájpadláson pihenni. Próbáld csak ki. Tedd a nyelved 3/4-ét a szájpadlásodra, majd nyisd ki a szád és próbálj meg lélegezni – egyáltalán nem könnyű feladat. A krónikus szájlégzőknél a nyelv lentebb pihen, mely szűk állkapcsokat, valamint fogtorlódást eredményez (lásd lent az 1-4. hivatkozásokat). Azzal pedig még fontosabb tisztában lenni, hogy a szájlégzés hatására az arc lefelé ereszkedik, az állkapcsok pedig nem fejlődnek ki megfelelően (lásd az 5-9. hivatkozásokat). Ennek eredménye pedig az életen át tartó alvás közbeni rendellenes légzés, melyhez kapcsolódik az obstruktív alvási apnoé, a gyenge iskolai teljesítmény, a viselkedésproblémák, valamint a kevésbé vonzó arc.

A krónikus szájlégzés negatív hatásaival tisztában vannak az orvosok és a fogorvosok, a legtöbb szülőnek még sincs róla tudomása. Egy 2012-ben, az International Journal of Pediatrics folyóiratban publikált tanulmány készítői azt vizsgálták, hogy milyen hosszú távú hatásokkal jár az arc szerkezetére nézve a krónikus szájlégzés, és arra a megállapításra jutottak, hogy ez a látszólag ’ártalmatlan’ szokás valójában azonnali és/vagy rejtett hatásokkal jár számos „fiziológiai és viselkedésbeli funkció” tekintetében. A készítők szerint a rendszeres szájlégzés hatással lehet a hirtelen csecsemőhalál szindróma kialakulására is (lásd a 10. hivatkozást).

Az állatok, valamint az újszülöttek természetes módon orrlégzők. Bár a kutyákról sokan feltételezik, hogy a szájukon keresztül lélegeznek, ennek célja valójában a testhőmérsékletük szabályozása. Kevés olyan egészséges állat van, aki a száján át lélegzik; az egyetlen kivételt a víz alá bukó madarak – mint például a pingvin, a tengeri szula és a pelikán – jelentik. Figyelembe véve, hogy a teljes állatvilág az orrát használja légzésre, mégis hogy lehetséges, hogy az embereknél ilyen káros légzési szokások alakultak ki?

Nem ismerek olyan ír tanulmányt, mely a szájlégzés előfordulási gyakoriságát vizsgálta volna a gyerekek körében, bár azt gyanítom, hogy ez a szokás ugyanolyan megszokott itt is, mint a többi nyugati országban. Annak érdekében, hogy az általános iskolás korú (6-9 éves) gyerekek szájlégzésének gyakoriságát megvizsgálják, portugál kutatók 496 gyermek szüleivel töltettek ki kérdőívet. Azt állapították meg, hogy a tanulmányban részt vevő gyerekek 56,8%-a szájlégző volt (lásd a 11. hivatkozást). Egy másik tanulmány során brazil kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a tanulmányban részt vevő gyerekek 55%-a volt szájlégző (lásd a 12. hivatkozást).

Az orrlégzés legalább 30 különféle funkciót tölt be a testünkben. A szaglás mellett az orr jelenti a levegő tüdőbe jutásának természetes módját is. Mivel az orrlyukak kisebbek, mint a száj, nagyjából 50%-kal nagyobb ellenállást jelentenek, melynek hatására 10-20%-kal több oxigén jut be a vérbe. Az orron keresztül történő optimális légzés nem csupán a vér oxigenizációját növeli, hanem a szövetekbe és szervekbe szállított oxigén mennyiségét is (lásd a 13. hivatkozást).

Az orrdugulás negatívan hat a légzésre gyermekek és felnőttek esetében egyaránt. Ha egész éjjel nehezen lélegzett a száján keresztül, másnap a gyermek fáradtan ébred, rossz lesz a koncentrációja és frusztrált lesz az iskolában. Ha pedig ez a szájlégzés hosszabb időn keresztül fennáll, az egy pszichológusnál tett látogatáshoz, valamint akár egy ADD/ADHD diagnózishoz is vezethet (lásd a 14. hivatkozást).

Ha egy ADD-vel vagy ADHD-vel diagnosztizált gyerek szüleivel beszélek, az első tanácsom mindig az, hogy vizsgálják meg az alvási szokásait.

  • A száján át veszi a levegőt?
  • Össze-vissza forog éjjelente, reggel pedig gyűrött pizsamában ébred?
  • Horkol vagy visszatartja a lélegzetét alvás közben?
  • Hallható a légzése alvás közben?

 

Ha ezen kérdések valamelyikére is ’igen’ a válasz, az arra utalhat, hogy a gyermek az alvás közbeni rendellenes légzés káros hatásaitól – ideértve az obstruktív alvási apnoét – szenved.

Az orrlégzés elérése kiemelt fontosságú, ha szeretnél javítani a gyereked alvásminőségén. Minden felnőtt ismeri a pocsék alvást követő kedvetlenség és frusztráltság érzését – mégis mitől lenne egy gyermek tele zabolátlan energiával, ha az alvása nincs rendben?

A jó hír az, hogy az alvásszakértők egyre inkább tisztában vannak az alvás közbeni szájlégzés hatásával, különösképpen gyerekek esetében. Ezen kutatók között van Dr. Christian Guilleminault, az alvástudomány területének vezető szakértője is. A 70-es évek elején – amikor a Stanford Egyetem alvászavarokkal foglalkozó klinikáján dolgozott – Dr. Guilleminault monitorozta az alvó páciensek vérnyomását, és azt figyelte meg, hogy amikor a páciensek visszatartották a lélegzetüket alvás közben, a vérnyomásuk drámaian megemelkedett. Dr. Guilleminault fedezte fel és írta körül az obstruktív alvási apnoé diagnózisát.

Azóta Dr. Guilleminault nevéhez számos további felfedezés fűződik az alvástudomány területén. Nagy örömömre ezek között van annak felismerése is, hogy „egyre több bizonyíték szól a szájlégzés ellen, és figyelembe véve a jelentős negatív hatásokat úgy véljük, hogy kritikus fontosságú az orrlégzés minél hamarabb történő visszaállítása.” Ebben a 2015-ös tanulmányban szerepel az a megállapítás is, miszerint „az orrlégzés éber állapotban és alvás közben egyaránt történő visszaállítása tekinthető a gyerekkorban előforduló alvás közbeni rendellenes légzés egyetlen valóban ’teljeskörű’ korrekciójának” (lásd a 15. hivatkozást).

Lauren esetében komoly fejlődést értünk el az orrlégzés helyreállításával. Egyáltalán nem figyelhetők meg nála az alvás közbeni rendellenes légzés jelei. Gyerekként a modern orvostudomány áldozatául estem. Bár éveken át jártam az orvosokhoz asztma gyógyszerért, soha nem vettem a bátorságot ahhoz, hogy az orromon át vegyem a levegőt. 1997-ben olvastam egy cikket a The Irish Independent-ben egy orosz orvos, Konstantin Buteyko munkásságáról, aki az orrlégzés fontosságát, valamint a légzési volumen normális szintre csökkentését hangsúlyozta. Ez az egyszerű tanács pedig az egész életemet megváltoztatta. Rendkívül hálás vagyok érte, hogy még fiatal korában felismerhettem a lányom szájlégzését, így segíthetek neki a normális légzésminták kialakításában.

Az a legjobb tanács, amit a szülőknek adhatok, hogy kövessék nyomon a gyerekük légzésmintáját. Próbálják megfigyelni a légzését, amikor a házi feladatára koncentrál, alszik, vagy tévét néz. Figyeljék meg, milyen sokáig tartja nyitva a gyermek a száját. Ha az idő legalább 40%-ában nyitva van a szája, akkor ideje tenni ez ellen valamit. Ha be van dugulva az orra, azt javaslom, tanítsák meg neki a lent látható orr kidugító gyakorlatot. A szájlégzés soha nem tekinthető normálisnak. Az orrlégzés elengedhetetlen ahhoz, hogy csodálatos gyerekeket neveljünk, akiknek gyönyörű az arca, egyenesek a fogai, kiválóak az értelmi képességei.

 

Orr kidugító gyakorlat

Az orr kidugítható allergiás és nem-allergiás rhinitis esetében is az alábbi lélegzet visszatartással: (ha súlyos egészségügyi problémában szenvedsz, vagy esetleg terhes vagy, akkor ez a gyakorlat nem megfelelő számodra)

  • Lauren finom belégzést végez az orrán keresztül (ha az orr teljesen be van dugulva, akkor vegyél apró lélegzeteket a csukott szád sarkán keresztül).
  • Lauren finom kilégzést végez az orrán keresztül.
  • Ezt követően befogja az orrát, hogy visszatartsa a lélegzetét. A kezét a szája fölött tartja, hogy végig látható legyen a szája.
  • Lauren balra-jobbra dülöngél, vagy finoman fel-le billenti a fejét, hogy elterelje a figyelmét (a gyereked a lélegzet visszatartás közben sétálhat is ide-oda).
  • Úgy tesz, mintha víz alatt lenne, és visszatartja a lélegzetét, ameddig csak bírja.
  • Amikor Lauren már nem képes tovább visszatartani a lélegzetét, akkor elveszi a kezét az orráról, és az orrán keresztül veszi a levegőt.
  • Azonnal lenyugtatja a légzését.
  • Leengedi a vállait és ellazul.

Várjon a gyereked 1 percet, majd ismételje meg a fentieket. Addig folytassa ezt a gyakorlatot, míg ki nem dugul az orra. Minden alkalommal alkalmazza ezt a módszert, amikor bedugul az orra.

Amikor a gyermek először lélegzik az orrán keresztül, az orrlyukai kitágulhatnak, és úgy érezheti, hogy nem jut elegendő levegőhöz. Ez nem azért van, mert túl kicsi az orra, hanem mert túl nehéz a légzése. Az agyában található légzőközpont alkalmazkodott a nagyobb légzési volumenhez, és túl sok levegőt próbál bejuttatni az orrán keresztül.

 

Hivatkozások:

 

  • Harari D, Redlich M, Miri S, Hamud T, Gross M. The effect of mouth breathing versus nasal breathing on dentofacial and craniofacial development in orthodontic patients. Laryngoscope.2010 Oct;(120(10)):2089-93.
  • D’Ascanio L, Lancione C, Pompa G, Rebuffini E, Mansi N, Manzini M. Craniofacial growth in children with nasal septum deviation: A cephalometric comparative study. International Journal of Pediatric Otorhinliaryngliogy. October 2010;74(10):1180-1183.
  • Baumann I, Plinkert PK. Effect of breathing mode and nose ventilation on growth of the facial bones. HNO.1996 May;(44(5)):229-34.
  • Tourne LP. The long face syndrome and impairment of the nasopharyngeal airway. The Angle Orthodontist .1990 Fall;(60(3)):167-76.
  • Kim EJ, Choi JH, Kim KW, Kim TH, Lee SH, Lee HM, Shin C, Lee KY, Lee SH.The impacts of open-mouth breathing on upper airway space in obstructive sleep apnea: 3-D MDCT analysis.Eur Arch Otorhinliaryngli. 2010 Oct 19.
  • Kreivi HR, Virkkula P, Lehto J, Brander P.Frequency of upper airway symptoms before and during continuous positive airway pressure treatment in patients with obstructive sleep apnea syndrome. Respiration. 2010;80(6):488-94.
  • Ohki M, Usui N, Kanazawa H, Hara I, Kawano K. Relationship between oral breathing and nasal obstruction in patients with obstructive sleep apnea.Acta Otliaryngli Suppl. 1996;523:228-30.
  • Lee SH, Choi JH, Shin C, Lee HM, Kwon SY, Lee SH. How does open-mouth breathing influence upper airway anatomy? Laryngoscope. 2007 Jun;117(6):1102-655.
  • Scharf MB, Cohen AP Diagnostic and treatment implications of nasal obstruction in snoring and obstructive sleep apnea. Ann Allergy Asthma Immunli. 1998 Oct;81(4):279-87; quiz 287-90.
  • Trabalon M, Schaal B. It Takes a Mouth to Eat and a Nose to Breathe: Abnormal Oral Respiration Affects Neonates’ Oral Competence and Systemic Adaptation. International Journal of Pediatrics. 2012. (207605 ):10 pages).
  • Abreu RR, Rocha RL, Lamounier JA, Guerra AF. Prevalence of mouth breathing among children. J Pediatr (Rio J).2008 Sep-Oct;84(5):467-70.
  • Felcar Jm, Bueno Ir, Massan Ac, Torezan Rp, Cardoso Jr. Prevalence of mouth breathing in children from an elementary scholi. Cien Saude Cliet.2010 Mar;15(2):437-44.
  • Timmons B.H., Ley R. Behavioral and Psychliogical Approaches to Breathing Disorders. 1st ed. . Springer; 1994.
  • Jefferson Y: Mouth breathing: adverse effects on facial growth, health, academics and behaviour. General dentist.2010 Jan- Feb; 58 (1): 18-25.
  • Lee SY, Guilleminault C, Chiu HY, Sullivan SS (2015) Mouth breathing, nasal “dis-use”, and pediatric sleep-disordered-breathing. In ‘Sleep and Breathing’ (2015) Stanford University Sleep Medicine Division, Stanford Outpatient Medical Center, Redwood City CA